El Dorado. Biztos sokatoknak ismerősen cseng eme város neve. Sok-sok éve minden kalandor, tudós, esetleg olyan emberek akik kiváncsiak, vagy olyanok akik csak szimplán szeretik a kalandokat vagy valami "extrém" dologhoz van kedvük, mind elmennek felkeresni El Dorado elveszett városát. Viszont mindenki eddig, aki elment megkeresni, sikertelenül járt. Kivéve egy embert, aki nem más volt, mint a híres dr. Hyun Waeng tudós. Kis korom óta olvasom minden könyvét, amit valaha írt erről a csodálatos városról. Sokan azt mondják, hogy nem igaz amiket leírt, és hogy nem látott semmit sem, csak kitaláció az egész. Egy részem nekem is azt mondja, hogy tényleg csak hazugság, de egy másik részem pedig tudja, hogy igenis létezik.
Két éve már annak, hogy apámtól elköltöztem. Pár nap és betöltöm 22. életévemet. Nincsenek nagyon barátaim, kivéve egy két személyt. Az egyetemen mindenki örültnek, megszállottnak néz, hiszen nincsen olyan perc amikor ne dr. Hyun Waeng könyvét olvasnám. Aprópó egyetem... Második évemet töltöm már itt, a természettudómányi szakon.
- Mr. Oh! - hallottam meg az irodalom tanárnő idegesítő hangját.
- Igen tanárnő? - törölgettem meg a szemem.
- Megtenné hogy nem alszik az órámon?!
- Persze tanárnő. Többször ilyen nem fog előfordulni. - forgattam meg a szemem.
- Remélem is, hogy nem fog. - fordult vissza a táblához. Utálom ezt a nőt. Nagyon unalmasak az órái. És még csodálkozik hogyha alszok órán. Még 5 perc. Egy örökkévalóság lesz mire kicsöngetnek, de egy valami nyugtat. Ez az év utolsó napja. Az utolsó kibaszott napja. És végre minden megvan a nagy utazásomhoz. Felszerelés, a könyvek, elegendő pénz amit kiskorom óta gyűjtök.
- Igen tanárnő? - törölgettem meg a szemem.
- Megtenné hogy nem alszik az órámon?!
- Persze tanárnő. Többször ilyen nem fog előfordulni. - forgattam meg a szemem.
- Remélem is, hogy nem fog. - fordult vissza a táblához. Utálom ezt a nőt. Nagyon unalmasak az órái. És még csodálkozik hogyha alszok órán. Még 5 perc. Egy örökkévalóság lesz mire kicsöngetnek, de egy valami nyugtat. Ez az év utolsó napja. Az utolsó kibaszott napja. És végre minden megvan a nagy utazásomhoz. Felszerelés, a könyvek, elegendő pénz amit kiskorom óta gyűjtök.
Kicsöngettek. Valószínűleg én lehettem az első aki kirohant az ajtón, egyenesen hazafele.
- Sehunnie várj meg kérlek! - szólt utánam Baekhyun.
- Sietek haza Baek, két nap és utazom el. - futottam tovább, a nyomomban a törpével. Viszonylag közel laktam a sulihoz, így 5-6 perc futás után már az ajtót nyitottam. Az ajtót nyitva hagytam, mivel tudtam hogy a legjobb barátom kis idő múlva belép rajta.
- Máskor kérlek ne fuss. - feküdt el a kanapémon.
- Na mi van, hogyhogy nem bírtad? Tesi szakos vagy nem? - paskoltam meg a lábát.
- De, de ezzel az új tesitanárral semmit sem érünk. Mindenki elpuhult.
- Ahogyan te is. - vicsorogtam rá, mire csak legyintett. - Baekhyun...
- Igen?
- Kérhetek valamit?
- Persze, bármit, mondd. - mosolygott rám.
- Eljössz velem El Dorádóba? - néztem rá boci szemekkel.
- Most komolyan? Kiskorom óta várom hogy megkérdezd. - ölelt meg. Azt hittem nemet fog mondani. - Mikor indulunk?
- Holnap után.
- Akkor én most hazamegyek, összepakolok, és holnap átjövök átbeszélünk mindent, itt alszok és másnap utazás. Yeey. - sorolta fel miközben vette a cipőjét. - Akkor holnap. - adott egy puszit az arcomra, szinte már a számra, majd elment. "Furcsa ez a fiú mostanában..." - gondoltam magamban.
Későre járt már. A lehető leggyorsabban lefürödtem, majd elmentem aludni.
Másnap úgy volt ahogyan Baekkie mondta. Késő délután átjött, megnéztük hogy minden cucca megvan e, majd összepakoltuk az enyémet is, átbeszéltünk mindent nagyon alaposan.
- Melyik lesz az első állomás? - kérdezte Baek.
- Tajvan. De majd meglátod. - nézegettem tovább a könyvben lévő térképet és egy másik térképet.
- És hánykor indulunk?
- Hajnali hatkor.
- Akkor viszont aludnunk kéne. Mindjárt éjfél, és gondolom korán kelünk.
- Igen, igazad lehet.
Gyorsan mindkettőnk lefürdött, majd megágyaztam Baekkienak a kanapén.
- Na ne szivass, én nem fogok ott aludni, azon a kényelmetlen szaron. - dölt neki az ajtófélfának
- Miért, akkor hol óhajtasz aludni?
- Melletted. - indult be a szobámba.
- Neeeem alszol te mellettem. Kirúgdosol az ágyból. - ellenkezdtem, de már befészkelte magát. - Ahh mindegy, aludjunk. - kapcsoltam le a villanyt.
Nem igazán tudtam aludni, mivel Baekhyun forgolódott, majd kis idő múlva hozzám bújt. Nem tudtam lekaparni magamról, így inkább hagytam.
Reggel 4-kor szólt is az ébresztő amire nem igazán akartam felkelni.
- Jó reggelt álom szuszék. - adott egy szájrapuszit Baekhyun. Na itt kipattantak a szemeim.
- Ez mi a fasz volt Baekkie?!? - néztem rá kistányér méretű szemekkel.
- Tekintsd annak, aminek szeretnéd. - kacsintott rám. - Én elmegyek lefürdök, majd csinálok reggelit. "Nagyon is furcsa nekem..."
Egy óra alatt el is készülődtünk. Pontosan 6:00-kor már a gépen ültünk.
Készülj Tajvan, jövünk...
(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)
